„Nagyon félek, hogy kikerülök innen”

 
Barbi hat testvérével együtt került állami gondoskodásba hatévesen. Szülei imádták őket, de nem tudták eltartani a sok gyereket. Rendőrökkel törték rájuk az ajtót. A legerősebb kötődés számára Ildi, SOS-anyukája.
 

Miért kerültél be?

Szegényes körülmények között éltünk, heten voltunk testvérek. Nem volt ruhánk, nem tudtunk óvodába, iskolába járni. Többször jött értünk a gyámhatóság, de negyedszerre sikerült csak elvinniük. Anyuék nem nyitották ki az ajtót, a rendőrök törték be. Akkor volt a legnagyobb sírás-rívás, amikor az egyéves kisöcsémet kivették a kezünkből, ez volt a legrosszabb. Aztán beültettek minket egy kisbuszba, útközben kitették a kistestvéremet egy csecsemőotthonba. Nekünk nem mondtak semmit, hogy hova visznek. Sopronba kerültünk intézetbe. Elméletileg csak ideiglenesen vettek el a szüleinktől, de azóta is így élünk.

Szeretted volna, ha örökbe fogadnak?

Nem, én akkor még nagyon ragaszkodtam anyuékhoz, egyszer el is szöktünk. A két nővérem az iskolából elvette az osztálypénzt, hogy hazamehessünka szüleinkhez. Hamar elkaptak minket a rendőrök, mert gyanús volt, hogy iskolaidőben kószálunk az utcán. Meg furcsállták, hogy nálam sok volt a ruha, így valójában én buktattam le magunkat.  Visszavittek az intézetbe, ahol százszor le kellett írni, hogy nem szökök el, nem szökök el. Én még nem tudtam rendesen írni, így a nővérem csinálta meg helyettem. A szüleink eleinte látogattak, elköltöztek utánunk még Sopronba is, hogy közel legyünk egymáshoz. A testvéreim többször is szökdöstek hozzájuk. A gyámhatóság végül teljes mértékben megszüntette a kapcsolattartást, eltiltották a telefont, a levelet, a láthatást. Nem tudom, hogy tehették, emlékszem, hogy nagyon dühös voltam. Ki ne akarná látni a szüleit, ha ott laknak egy köpésre? Sosem bántottak minket, mi csak szegények voltunk.

Meg is szűnt a kapcsolat a szüleiddel?

Sopronból átkerültünk a kőszegi SOS Gyermekfaluba, az ottani faluvezető, Imre bácsi segített elintézni, hogy kaphassunk tőlük levelet. Később engedélyezték megint a láthatást, de a szüleink egyre kevesebbet jöttek. A nővéremék még onnan is szökdöstek haza, volt, hogy visszahozták őket, de estére már megint eltűntek. A rendőrök tudták, hogy hova kell menni értük. Ha nem tiltották volna el a szüleinket tőlünk, lehet, hogy jobban tartották volna később a kapcsolatot, lehet, hogy jobban kötődnék én is hozzájuk.

Most milyen a viszonyotok? Volt olyan felnőtt, aki tudta valamennyire pótolni a szüleidet?

Az SOS Gyermekfaluban Ildi néni nevelt minket, harmincéves volt, neki mi voltunk az első családja. Sok velünk egykorú gyerek volt, sok játszótér,rácsos ablakok helyett kisebb családi házak. Ildi néni már az első alkalommal nagyon szimpatikus volt, főleg amit főzött nekünk. Én már akkor nem akartam visszamenni az intézetbe. Amikor kicsik voltunk, Ildi néni mondta, hogy döntsük el, hogy szeretnénk szólítani. Akkor még nagyon ragaszkodtam anyuékhoz, Ildi nénit magáztam. De nekem mégis ő lett az anyukám, ő az, aki ott volt mellettem, bármi problémám volt, ha beteg voltam, őrá számíthattam. Anyukámék mindig elfelejtettek felköszönteni. Aztán 18 évesen felhívtak a szülinapom után két héttel, boldog szülinapot kívántak és megkérdezték, tudok-e kölcsönadni százezer forintot. Nem adtam nekik. Egy órán keresztül sírtam Ildi néninek, akkor lettem még szorosabb viszonyba vele. Mindig mondom neki, hogy ő olyan, mint az anyukám, hiába magázom. Anyuékat ritkán látogatom, csak a húgom miatt megyek hozzájuk néha.

Húszéves vagy, hamarosan ki kell költöznöd a gyermekfaluból és saját lábra állni. Mi vár rád?

Nagyon félek, hogy kikerülök innen. Ildi néni 16 éves korom óta mondja, hogy menjek ki külsőférőhelyre, hogy szokjam, de én nem akartam, még most sem akarom elhagyni a gyermekfalut. Nagyon nehezen szokok hozzá az új dolgokhoz, nehezen viselem a változást. Egy garzont szeretnék venni Kőszegen. Leérettségiztem, kitanultam szakácsnak. Én a konyhához szoktam, a 12-13 óra munkához. Szeretnék egyszer egy saját éttermet, remélem sikerül. Megpróbálok érte mindent megtenni. Szeretnék normális családot, egy-két gyereket, többet nem. Nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy lesz egy saját, egyet pedig örökbe fogadok. Én tudom, hogy mit éltek át, soha nem akarnám, hogy az én gyerekem keresztülmenjen ezeken. Mert bár én jól érzem magam, szeretem magam, de ez mégsem az igazi. Nekünk a normális családi háttér nincs meg, sokkal többet kell dolgoznunk, ha el akarunk érni valamit. Én teszek érte, így állok hozzá a dolgokhoz, másképp nem fog sikerülni.

https://www.youtube.com/watch?v=Hy5shQNPXGA

Ma 22 ezer gyermek nem élhet a vér szerinti szüleivel. Az SOS Gyermekfalvak közel 400 gyereknek ad családot nevelőszülő hálózatán és gyermekfalvain keresztül. A gyermekfalvak sajátossága, hogy a nevelőszülőknél a gyerekek testvéreikkel együtt maradva, családként nőhetnek fel. A fiatalok fejlesztőprogramok, táborok és kulturális programok révén is esélyt kapnak az SOS-től, hogy bepótolhassák az életükből addig kimaradt dolgokat.

Hírlevél rovat: 

További hírek

Utaztál már turnébusszal? Voltál már backstage-ben? Most itt az alkalom!
15. ARC - PÁLYÁZATI KIÍRÁS ARC+ Hétköznapi csodák Pályázat magyar civilszervezeteknek és kreatív ügynökségeknek
Dévától Budapestig, több mint 500 kilométeren keresztül tartó váltófutással gyűjtenek adományt Böjte Csaba árváinak a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet Egészségkommunikációs Központja szervezésében június 23. és 27. között – tájékoztat a szervezet.
Május 20-ig nyújthatják be a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felé adóbevallásukat az önadózók, ami azt is jelenti, hogy most rendelkezhetnek az SZJA 1+1%-áról is! Éljünk a lehetőséggel, mert még mindig csak az adózók alig több mint 50%-a rendelkezik személyi jövedelemadója 1%-áról. Ehhez idén is az adhat.hu adományportál, a legnagyobb hazai civil szervezeti regiszter nyújt segítséget.
2015 januárban, egy bevezető kampány keretében a MACI elindult az ismertség útján. Most itt az idő, hogy leleplezzük, hogy brummogásával és szerethető megjelenésével mit is képvisel.